A harmadik nap összefoglalója - Kovács Erika beszámolója
Négyszázhúsz csapat állt asztalhoz szombaton a XIII. Csabai Kolbászfesztivál gyúrónapján. Az elmúlt években már nemzetközivé nőtte ki magát a rendezvény, ami minden évben tízezreket vonz a békéscsabai sportcsarnokba. Voltak, akik mókás öltözékükkel, nem mindennapi asztaldíszítésükkel vonzották magukhoz az érdeklődőket. Számos asztalnál a gyúrók neve is hívószónak számított.
Azt hiszem egyetlen versenyző sem fektet annyi energiát a kolbászgyúrásba, mint kenukirályunk, Wichmann Tamás. Olyan elánnal dolgozott az idei versenyen, hogy gyöngyözött a homloka. Amikor az asztalához értünk, éppen „odakolbászolt”. Történt ugyanis egy kis baleset. A verseny elején kiborult a sójuk és nem lett elég, ezért kölcsönkért a szomszédoktól. Kérdésünkre, tudja-e, hogy mit jelent, ha kiborul a só, így válaszolt: — Én ne tudnám! Veszekedést. Mivel házas ember vagyok, így ez nekem nem olyan szokatlan — viccelte el a népi hiedelem szerinti égzengést. Az ő asztalánál nemigen lehetett veszekedés. Segítői is nagy nevek voltak: Gedó György ökölvívó, a 101. olimpiai aranyérmünk megszerzője, aki Békéscsabán töltötte gyermek- és ifjúkorát, a feleséget is innen választott magának. — A csabai kolbász szívügyem, családunk minden évben vágott disznót, így megtanultam a kolbászkészítés csínját-bínját.
Palotai Károly ugyancsak békéscsabai származású olimpiai bajnok labdarúgó, a világ egyik legjobb futball-bírája, akiről legfeljebb az anyakönyvi kivonata árulja el, hogy a 74. évében jár. — A csapatban nekem most az a feladat jutott, hogy fogjam az asztalt — mondta, s látván Wichmann energikus munkáját, ezen nincs is mit csodálkozni. Palotai Károly 1955-ben került Győrbe. Bevallotta, nála jóval idősebb testvérei jeleskedtek a kolbászkészítésben, neki csupán az evés jutott feladatul. — A fiam, aki Münchenben él viszont a csabai unokatestvéreitől megtanulta a gyúrást. 80-100 kiló húsból készít kolbászt, amihez mi visszük a pirospaprikát. Palotai Károlyék egyébként Csabáról viszik a csabait. Rokonaik nekik is készítenek minden évben annyit, ami a következő szezonig elég.
Politikusoktól sem volt mentes a kolbászfesztivál. Kolbászkérdésben valószínűleg csak nüánsznyi volt az eltérés az álláspontjukban, amit a fűszerezésnél grammokban mérnek.
Deutsch Tamás fideszes EP képviselőről kiderült, mindenhez ért — a kolbászkészítésben, kivéve a fűszerezést. Azt ráhagyta a csabaiakra, például Vantara Gyula polgármesterre. — Vágtam a húst, daráltam, töltök — sorolta bokros teendőit, miközben hol egy karika füstölt kolbászt kapott be, hol kortyolt egy picit a pálinkás pohárból, s röpke, de jól sikerült töltési bemutatót is rögtönzött nekünk. Bár családjában nem szokás a disznóvágás, a kolbászt ők is szeretik. Deutsch Tamás a csabait „vadássza”, szereti a csípős ízét.
Varga Zoltán önkormányzati miniszert csípőre tett kézzel „füleltük le”, ahogy párt és képviselőtársát, Molnár Lászlót figyelte. Rögtön felelősségre is vontuk a tétlenségért. Ám azonnali kérdésünkre adott válaszát kénytelenek voltunk a tények birtokában fenntartások nélkül elfogadni. — A csorvási leaderesekkel gyúrtam, de már készen vagyunk — mondta és mutatta a kezét.
— Látja, hiába mostan már többször is kezet, a körömágyam még pirospaprikás. Hiába, jóféle háziőrlésű paprikával dolgoztunk — mondta és hozzátette, felelősségteljes munkát vállalt: darált és gombócot készített. Varga Zoltánék Orosházán minden évben vágnak disznót. — A szomszédtól veszem. Látom, ahogy felnő a malac, hallom a röfögését. A disznóvágáson nem én vagyok a főnök, de az ízlésem szerint készül a kolbász.
A kolbászfesztiválon még a Világbank is képviseltette magát. A csapat tagjai csokornyakkendőben, cilinderben, szivarral a szájukban gyúrtak, mint az „ántivilágban”. — Brüsszelből, Washingtonból, Budapestről érkeztek csapattagjaink — sorolta Sipos Gabriella, dr. Sipos Sándor, a Világbank európai uniós képviselőjének felesége. — Sokfelé éltünk a nagyvilágban, de az olasz, spanyol, vagy akár a horvát kolbász meg sem közelíti ízben a miénket.
Fásy Ádám ezúttal nem mulatott, gyúrt. Kérésünkre, figyelte-e a lányokat, hogy esetleg közülük kerülhet-e ki a jövő egyik szépségkirálynője, meglepő választ kaptunk. — A lányok figyeltek engem — mondta férfiúi megelégedettséggel.
S ha már a lányoknál tartunk: a békéscsabai pinkek, 18-22 éves lányokból álló csapat is sikert aratott a fesztivál nézői körében. A harisnyától a fülbevalóig rózsaszínt öltöttek magukra. Még az italuk is ebben a színben pompázott. Csoda-e, ha a fiatal lányok rószaszínben láttak a világot? Tóth Jetta és Barucza Barbara elárulták, szüleik mesterei a kolbászgyúrásnak, tőlük lesték el a fortélyokat. S be akarták bizonyítani, csinosan is lehet disznótorozni!
Hogy melyik csapatok érték el a legjobb helyezéseket, ezt egyelőre nem tudjuk. Most sütik a „versenyfeladványokat”, majd jön a zsűri számára az embert próbáló munka: 420 kolbászt kell megízlelniük. Az eredményhirdetést 18 órára tervezik.
